Újabb üzemnap. Most hárman indultunk, itthon van a vitorlázó gyermek, aki repülni szeretne ott ahol én ugrom.

A szokottnál később indulunk, később is érkezünk, de innen nem lehet elkésni. Nagyon nyögve, ráérősen indul az üzem.

Szerencsére a vitorlázás is összejön, ha nincs is sok repülés, de van egy csörlésből felszállás.

Van egy új tanuló, aki most ugorja az elsőt. Szimpatikus srác. Itt van az a tanuló is akivel egy hete ismerkedtem meg. Végre felszerelünk. Első ugrás 1500m-ről. Ketten ugrunk. Először az új tanuló első ugrása. Látom rajta az ijedséget, de ott van a kíváncsiság. Biztatom, de bennem is ott a frász. Nem tudom leküzdeni, addig míg be nem állok a gépajtóba. Ott minden megváltozik. Elhelyezkedem, fejem kint, testem félig bent és már nyugodt vagyok, nincs félelem, nincs para csak a feladat, csak a drog. Kiugrik a kezdő, vagy inkább kiesik, de bátor volt, leküzdötte a félelmét. Aggódva nézek utána, de minden rendben. Kinyílt az ernyője. Én következem. Beállok az ajtóba, kiugrom. 5 mp zuhanás a feladat. Szépen zuhanok, megvan a stabil, számolok: 100, 200, 300 magasság mérő ellenörzés, még van időm a nyitáshoz. 400, 500, mag. mérő 1200m, nyitás. Hátra nyúlok nem találom a nyitóernyőt. Nincs para. Teljesen nyugodt vagyok, vissza stabilba. Gyorsan átgondolom mit rontottam el, mindez pár tized másodperc alatt. Van időm hiszen még elég magasan vagyok. Újra nyitás. Hátranyúlok, minden a helyén van, eddig is ott volt a nyitóernyő csak kicsit magasabban mint előzőleg kerestem. Kidobom. Rendben nyílik az ernyő. Repülök, élvezem. Annyira jó. Ezt csak az tudja aki már próbálta. Hamar kezdem a rárepülést a célra, de felismerem, kifordulok, még egy kör és jó helyen is vagyok. Közeledik a föld, kilebegtetek és egy príma földetéréssel, közel a célkereszthez, fejezem be a feladatot.

A másik társam most 3000m-ről ugrott. Az oktató kísérte. remélem engem is felvisz ma 3000-re.

Megint készült felvétel. Kielemezzük. Először az első ugrásos. Biztatjuk. Ő örül, hogy megvan, akárhogy is. És nem adja fel, lesz következő. Magával ragadta a drog, függővé vált, már közénk tartozik. Most én következem. Jó minden csak túl sok volt a zuhanás. Az oktatóm kérdezi, hogy ez miért volt. Elmondom. Neheztel rám is és magára is. A következőkben minden ugrás előtt, felszerelve nyitásimitációt tartunk. Elmondja, hogy igencsak aggódott amikor még nem látta az ernyőt nyílni, de megnyugodott, amikor kinyílt.

Következő ugrás 3000m. Nagyon vártam. 35-40 mp zuhanás. Oktatóm is velem ugrik.

Kiugrunk, zuhanok, stabilan a szemüvegem rendetlenkedik. Igyekszem megigazítani, de nem sikerül. Meglátom az oktatómat, odaúszik hozzám. Jó érzés, együtt zuhanunk, közben a szemüvegem elszáll. Kb. 200 km/ órás szélben kell látnom. Nem könnyű. oktatóm jelzi, hogy nézzem a mag. mérőt. Megnézem. Csináljak nyitás imitációt. Megcsinálom. Újra szembe kerülünk. Együtt zuhanunk. Fantasztikus érzés. Megint magasság ellenőrzés, mindjárt 1200m, jelez, hogy nyitás. Hátranyúlok, rögtön megtalálom a nyitóernyőt. Eldobom, nyílik az ernyő és én már azzal repülök. Célra irányítás megfelelő, de a kilebegtetés késik és igencsak odacsapom magam. Egyben vagyok, semmim nem tört el, mégcsak nem is fáj. Persze mindenkitől aki látott megkapom a magamét. De semmi rosszindulat, csak jó szándék. Van aki azon csodálkozik, hogy felálltam. Ez most így sikerült.

Következő ugrás 1500m. Még mindig ott a gépben a para. Ez már lehet, mindig így lesz. Felkészülni! Kidugom a fejem és elönt a nyugalom, a várakozás. Ugrás! Kiugrom és élvezem a zuhanást, az azt követő repülést. A földetérés már jobb.

Most ezt az adag drogot sikerült elfogyasztanom.