Már katona voltam, amikor lehetőségem nyílt egy igazán nagy szabású rendezvényen ugrani. Augusztus 20-án a légi parádén.

Idejekorán kezdődött az állomány kiválogatása. Legfontosabb kitétel a megbízható úszás. Előszűrésen, aki bekerült, elvitték a helyi strandra (nyitás előtt), hogy bizonyítsa rátermettségégét. Ezen a válogatáson is sikeresen túljutottam.

Ezután többször is elmentünk strandolni, illetve úszni. Ekkor reggelente még igencsak hűvös volt. A strandon volt egy meleg medence amin sátor volt. Egyik reggel mentünk a szokásos úszó edzésre, de a kényelmesebb helyet választva beültünk a meleg medence hátsó sarkába, ahová a gőztől nem lehetett belátni. Hallottuk, hogy a tisztek keresnek bennünket, de mi ott csendben meghúzódtunk. Ennek ellenére rövid időn belül megtaláltak. Ezzel a tettünkkel majdnem elvesztettük a bemutatóra szóló "kvalifikációnkat".

Ezeken az úszó edzéseken tovább szelektálódott a csapat.

Következtek a gyakorló ejtőernyős ugrások. A repülőtér egy-egy jól meghatározott sávja volt Duna vonalának, célterületnek, kijelölve.

A strandolást felváltotta az élővizi (Holt-Tisza) edzés. Itt már szivaccsal kitömött ejtőernyő tokkal ugrottunk a vízbe, majd úsztunk. Volt aki már így nem mert beugrani, de kőkemény testnevelő tisztünk rábeszélte egy határozott mozdulattal, amely átlendítette a holtponton és bejuttatta a bemutatót ugró állományba.

Az egész felkészülés nagyon jó hangulatban telt. Összekovácsolódott a részt vevő sorállomány és a tiszti állomány.

Elérkezett a főpróba napja. 3 nappal a bemutató előtt Dunakeszin hajtottuk végre. 6 MI-8-as helikopterrel repültünk a próba helyszínére. A helikopterek háromszög alakzatban repültek 50-50 méteres távolságban egymástól 4 és 600 m magasan. Ez az alakzat volt a bemutatón is. 400 m-en bekötött ugrás volt 600 m-en 5 másodperc késleltetett nyitású stabilizátoros. Én a 600 m jobb kísérő gépében voltam. Dunakeszin leszálltunk. Volt egy rövid pihenő és felszereltünk az ugráshoz. Ruházatunk fürdőnadrág, álcaruha, mentőmellény és tornacipő volt. A mentőernyő alá felfújt matracpárnát kötöttünk, hogy az átázott ejtőernyő felszerelés ne merüljön el. Feladat: kiugrás, nyitás, víz felett ereszkedés, odafigyelés a többiekre, hiszen egy időben ~120 ejtőernyős volt a levegőben szinte ugyanazon a magasságon. Vízbe érés előtt mentőernyő egyik hevederének leoldása, mellheveder oldása, így a vízbeérés után már csak a combhevedert kellett oldani és kibújni a hevederekből a víz alatt.

Felszálltunk. A pilóták kialakították a megfelelő alakzatot. Repülés közben tájékoztattak, hogy a víz csak 12 C°-os. Elhűltünk és már előre dideregni kezdtünk, amikor kiderült, csak viccelnek. Kiugrottunk. Gyönyörű napsütéses idő volt.  Fantasztikus élmény volt a rengeteg ejtőernyős a levegőben, kiabáltunk egymásnak, örömködtünk, kerülgettük egymást. Vízbeérés a tanult módon szabályosan. Azután rendőr motoros csónakkal húztak ki a vízből és szállítottak partra.

Elérkezett augusztus 20-a. Újra Dunakeszire repültünk. Vártuk a jelenésünket, mint a színész a függöny mögött. Igazán izgatottá akkor váltunk amikor elhangzott a felszerelni vezényszó. Évek óta elmaradt a katonai ejtőernyős bemutató az időjárás miatt, de mi ott leszünk, már biztos. Felszálltunk. Alakzatban repültünk az ünneplő tömeg felé. Első rárepülésnél célszalagokat dobtak. Másodiknál ugrottunk. Tömeg a Duna két partján és közeli utcákban, mind felfelé néz. Éljeneztek, tapsoltak minket a Magyar Néphadsereg elit alakulatának katonáit. Felemelő érzés volt. Mindannyian büszkék voltunk, hogy itt lehetünk. A mámor, az izgatottság, a büszkeség elfeledtette velem a tanultakat és vízre, inkább vízbe szálltam anélkül, hogy előkészítettem volna azt. A Duna vizében alámerülve kellett lekapcsolnom a mentőernyőt, kibújnom a hevederekből, de megoldottam, itt vagyok. Egy katonai rocsó (lomha motoros csónak) közelített felém, hogy kihalásszon. 50 m-ről kiabáltak, hogy ússz ide, mondtam, hogy az ernyőmet nem hagyom az viszont akadályoz a tempós úszásban. Nagy nehezen közel kerültünk egymáshoz behúztak a csónakba, azután mentünk még néhány embert kihúzni, amiben már én is segédkeztem. Kivittek egy a parton lévő mólóhoz, ahol szűnni nem akaró tapssal köszöntöttek minket, ázott verebeket.

Felemelő, maradandó élmény volt. Valahol a tömegben ott volt az öcsém is, de vele akkor nem találkoztam.