Már túl vagyok két elméleti oktatási napon. Ismeretfelújító és vészhelyzeti oktatás, leoldózár vizsga. Megcsináltuk a szükséges adminisztrációt. Akár már mehetnénk is ugrani!

Talán most áprilisban megkezdődik a szezon. Az időjárás még nem kedvező. Az ukrán háború szintén rányomja a bélyegét az idei szezonkezdetre.

Várom az első ugrást, várom a többit is. Már meg kell csinálnom az "A" vizsgát, ha belefér akkor a "B"-t is.

Egy dolog feszélyez és az a pénz. Qrva sokba van az én szórakozásom. Bár már nem kell majd fizetnem az oktató ugrásainak az árát, de így is el kell jutnom a reptérre (oda-vissza kb. 200 km), ernyőbérlés, ugrás ára (persze jó volna legalább 3000 m-es). Valószínűleg emelkedett mindennek a díja. Mindenesetre elhatároztam, ha zsíros kenyéren fogok is élni, akkor is kigazdálkodom az idei 15-20 ugrást.

Remeg a szervezetem a drogért. Majd belepusztulok a hiányába. Állandóan az ejtőernyőzésről álmodom. Lassan úgy érzem mindent ennek rendelek alá. Nem jó ez így! Meg kell találnom az arany középutat. Nem szabad hagynom, hogy a drog utáni vágy eluralkodjon rajtam. Úgy kellene tennem mint a kocadohányos: ha jó a társaság, jó a buli akkor rágyújt, a hétköznapokban nem is kívánja.

Remélem minél hamarabb írhatok az idei első ugrásomról.