Már tudtam, hogy itt is megkapom néhányszor a szükséges adagomat.

Eleinte úgy kezeltek minket mint aki nem próbálta. Földi kiképzés! Hát, volt szívás rendesen! Padok között ugrálás, békaügetés, szivacsgödör, Kirov hinta, stb. Mikor 5 pad között kell páros lábbal előre meg oldalra átugrani egyszer-kétszer, az hagyján, de hússzor-ötvenszer az egy kicsit sok. Békaügetés 400 méter, kétszer-háromszor! A szivacsgödör isteni volt. A trenázs (gépelhagyást szimuláló eszköz) élvezetes, a végén a majomfogó hálóval. Mindenesetre, megfelelő állóképességet szereztünk.

Mindezek mellett persze volt harcászat, lőgyakorlat, idegen hadsereg ismeret és a többi.

Nem maradtak el később az ejtőernyős ugrások. Mi-8-as helikopterből és AN-26 repülőgépből. Minden ugrás felért egy csodával. Ezekért éltünk-haltunk. Megérte a felkészüléssel járó fáradság. A mámor egy más fokozatát jelentette az éjszakai ugrás, a bonyolult terepre ugrás, a teljes menetfelszereléssel való ugrás.

Itt éltem át egy gyerekkori vágyamat: beleugrani a habos felhőbe! Kicsit csalódás volt, mégis fantasztikus élmény. A felhőre mindig úgy gondoltam, hogy az egy puha paplan. Közelről megtapasztalva, a felhő egy sűrű ködgomolyag. De teljesült régi vágyam, beleugorhattam.

Ott lehettem egy augusztus 20-i légi parádén a sok-sok ejtőernyős egyikeként. Ugrottunk bemutatót műrepülő VB zárórendezvényén, ugrottunk a nyaraló úttörők szórakoztatására.