Már az ejtőernyőzéssel töltött első évben lehetőségem nyílt bemutató ugrásra.

Amikor felajánlották, természetesen majd ki ugrottunk a bőrünkből. Egy falunap attrakciói voltunk. A klubnak volt egy már akkor is réginek számító farmotoros Ikarus busza, amely már reggel elindult a faluba, mi később a repülővel követtük, felszerelve ejtőernyős ugráshoz. Ott a repülő nem tudott leszállni ezért volt szükségünk a buszra.

Fantasztikus hangulat uralkodott a gépen. Fiatalok voltunk jókedvűek, rendkívül feldobottak. Viccelődtünk, ugrattuk egymást. Amikor egy víztározó fölött repültünk el, lecsendesett mindenki a fantasztikus látványtól. Rátapadtunk az ablakokra és áhítattal figyeltük a csodálatos tájat. Ma már a legtöbb embernek megszokott dolog a repülés, megszokott a fentről élvezhető látvány. Akkorra már mi is megszoktuk a repülést, megismertük a reptér környékét felülről. De ez egy új, és igazán fantasztikus élmény volt. Jártam már arra turistaként. Nagyon szép lentről is, a legszebb tájak egyikeként jegyzik, de innen fentről minden más.

Innen már nem messze volt az ugrás helyszíne. Készülődnünk kellett. Újra ellenőriztük a felszerelésünket, megigazítottuk a hevedereket. Az ugrató megmutatta a földetérés helyét, ami egy focipálya volt. Kidobta a célszalagot. A következő rárepülésnél ugrás.

Kiugrottunk. Bekötött ugrás volt, így azonnal nyílt az ernyő. Mi néztünk lefelé, az ünneplő tömeg felfelé. Éljeneztek, tapsoltak minket. Jó idő volt, nem volt erős szél, mindenkinek sikerült a célterületen földet érni. A közönségből sokan kezet fogtak velünk, gratuláltak, megfogdosták az ejtőernyőt. Beszégettek velünk, csodálták a bátorságunkat.

Közben összepakoltuk a felszerelést a már ott lévő buszba és elindultunk hazafelé. Nagyon jó hangulatban telt az utazás. Mindannyian igazán maradandó élménnyel gazdagodtunk.