Sajnos ez a hosszú hétvége igencsak munkásra sikeredett. Csak vasárnapra tudtam szabaddá tenni magam. Oktatómmal megbeszéltem, hogy városában lévő repülőtéren lesz ugrás. sajnos sokra ne számítsak, mert csak egy kis Cessna gép van és nagyon sok a tandem ugrás, akik elsőbbséget élveznek.

Kiértünk a reptérre a megbeszélt időben ott volt az oktatóm is aki közölte, hogy családi okok miatt át kell menni a közeli nagyvárosba, amint tud jön, addig gyakoroljuk a hajtogatást. Tanuló társammal (nevezzük Csabinak) elővettünk egy-egy ernyőt és szakmai segítség és ellenőrzés mellett küzdöttünk a hajtogatással. Eleinte nehezen, de sok-sok gyakorlás után már egészen jól ment. Behajtogattunk, aztán a földön eljátszottuk a nyitást, újra hajtogattunk, újra nyitás. Nagyon hasznos volt. Ha nem is gyorsan, profi módon, de már megy.

Megjött az oktató. Amikor lent volt a gép, ismerkedtünk vele. Elpróbáltuk az elhelyezkedést, ahogyan majd utazni kell a gépen. Ez egy nagyon kicsi gép. Egy ülés a pilótának, a többi rész pedig a padló, szivacsborítással. Nem is tudom hogyan fogunk négyen beférni ernyővel a hátunkon. Térden kell az ajtóhoz csúszni, onnan kimászni a treppre, megfogni a szárnymerevítőt. Mindezt U alakban meghajolva, mert a fejed felett nagyon közel a szárny. Ernyő nélkül mindez hagyján, de mi lesz, ha ott az ernyő? Valahogy majd lesz. Mindenesetre egészen más mint eddig.

Nehezen, de elérkezett a felszerelés ideje. Felszereltünk és vártuk a gépet. Közben megbeszéltük a ki mikor ugrik, hol és hogyan kell földet érni. Mennyit zuhanjunk, mikor nyissunk.

Beszállás! Ide bemászni ernyővel, kissé katasztrófa. Az én termetemmel nagyon. Még jó, hogy a többiek vékonyabbak. Én mászom be elsőnek, mögém egy hölgy, de alig tudok helyet szorítani neki, aztán Csabi és az oktató.

Felkészülni! Ez azt jelenti, hogy ülő helyzetből fel kell térdelni. Aki ezt nem tudja elképzelni az jelöljön ki kb. 100  cmX120 cm alapterületű és 80 cm magas helységet és ott próbálja ki a fent leírtakat. És mindenki vegyen magára egy hátizsákot.

Szegény hölgyet meggyötörtem, de ő szó nélkül tűrte.

Csabi ugrik elsőnek. Ő kilép és hátrafelé fejest ugrik. Én következem. Nekem klasszikus módon, előre nézve kell kimásznom, megfogva szárnymerevítőt lábam a treppen és hátrafelé ugorva megkezdeni a zuhanást. Nyúlok ki bal kézzel, de a légcsavarszél visszanyomja. Erőből kell kinyúlni. Nem is olyan könnyű. A lábam is dobná hátra az erős légáramlat. Végül is sikerül. El is felejtettem mondani, hogy nincs bennem semmi félsz. Elmúlt!

Elrugaszkodom. Nem is kell, mert hátradob a levegő. Fenekem hátul, kezem lábam elől, mint egy farfekvéses gyerek születése. Persze rögtön kiborulok. Nincs gond, rendezem a testtartásom és már stabilan zuhanok. Ugrás előtt azt beszéltük, hogy kirendezés után röviddel nyitás. Nézem a magasságmérőt még több mint 1200 m. Úgy döntök zuhanok tovább. 1200 m-en elkezdem a nyitást, nem kapkodva hátranyúlva, hanem kicsit kényelmesen.

Nyitok minden oké, egy kis zsinórcsavarodás van amiből hamar kipörgök és ereszkedem tovább. Túl hamar fordulok a célkeresztre, látom, hogy elszúrtam. Szél nincs. Igazából bármilyen irányba leszállhatok. Én a hajtogató területet veszem célba. Rosszul döntöttem, mert nem a megbeszélt irányban érek földet, de jól és biztonságosan. Ennek ellenére megkapom a magamét. Ez csapatmunka és a megbeszéltek szerint kellet volna. Igazuk van! Fejet hajtok előttük, és sajnálom, hogy rosszul döntöttem. Következő letolás a hosszú zuhanás miatt ér. Elmondom, hogy én néztem a magasságmérőt és időben nyitottam, csak még a nyitásig is eltelt 1-2 másodperc. Na jó! Legközelebb inkább kicsit hamarabb nyitok.

Nincs több ugrás! Keresztben eltört a gépajtó.

Ez egy ilyen nap volt. Igazi minőségi drogot fogyasztottam. Akármilyen kényelmetlen is volt a kis Cessna, mégis egy élmény abból ugrani.