Említettem, hogy veterán katonáknak szerveznek ejtőernyős ugrási lehetőséget.

Ez a lehetőség vitt újra a drogom közelébe. Ez a lehetőség csinált belőlem ismét drogfüggőt. Ez a lehetőség lett volna egy különleges adag.

Úgy akartam elfogyasztani, hogy velem legyen a párom, aki mindig biztatott, aki legalább annyira izgalomban várta, hogy elfogyasszam ezt az adagot, mint én. Vele akartam megosztani az élményt.

Sajnos a Covid (ez a rohadt koronavírus!) megint közbeszólt. A nézőnek regisztrálni kell, maximum 500 fő! Én nem akarok ilyen korlátozásokat. Én arra számítottam, ez egy jó buli lesz, ahol szórakozhatunk. Találkozhatok rég nem látott ismerősökkel. Beszélgethetünk, megismerhetjük egymás ismeretlen történetét. Felhőtlen vagy "felhős" szórakozást képzeltem el. Korlátozások alatt nem lehet korlátlanul szórakozni.

Nagyon nehezen, de meghoztam egy fájó döntést. Kihagyom!

Feleségem biztatott új és új forgatókönyveket vázolt fel, hogyan legyen. Ő nagyon akarta. Én is, de nem így!

Mindenesetre ez a lehetőség vitt vissza az ejtőernyőzés világába, adta vissza a régen vágyott élményt. Köszönet a Hüse Károly emlékverseny szervezőinek. Köszönet a meglengetett emlékugrás lehetőségének. Mindezek nélkül lehet, hogy nem lettem volna újra drogos. Minden résztvevőnek, szervezőnek sok sikert, jó szelet kívánok.