Már túl voltam a sorozáson 2 éve, amikor újabb behívót kaptam sorozásra. Nem tudtam mi akar ez lenni. Kötelező volt, mentem. Több ismerőssel is találkoztam akikkel ejtőernyőztem. Néhányan tudni vélték, hogy egy különleges alakulat válogat.

Orvosi vizsgálat, pszichológiai teszt, utána buszra és irány Szolnok. Nem igazán így készültem, de nem volt mese menni kellett.

Egy laktanyába mentünk, ahol fizikai képességfelmérésen vettünk részt. Futottunk, kézi gránátot hajítottunk, kötelet másztunk. A tisztek szorgalmasan jegyzeteltek. Volt egy elbeszélgetés is, ahol többek között megkérdezték, hogy szeretek-e kirándulni. Én mondtam, hogy igen. Na majd meg utálja, volt a válasz. Jelentem, a mai napig nem utáltam meg, annak ellenére, hogy igencsak sokat szívtunk erdőben, hegyeken, völgyekben.

Rövid időn belül kiderült, hogy megfelelt minősítést kaptam mert 1-2 hónap múlva jött a behívó parancs.

Össznépi gyülekezés, adategyeztetés volt a közeli városi sportcsarnokban. Mit ad isten, megint ismerős arcok, ráadásul egy felé Szolnokra indítottak minket kísérő nélkül, kinevezve közülünk egy parancsnokot.

Irány a helyi MÁV pályaudvar. Felszállás a megjelölt vonatra. Jókedvűen utaztunk a cél felé, de átszállás is volt a programban. Itt míg várakoztunk a vonatunkra, tiszteletünket tettük a Restiben. Olyan tartalmasan elidőztünk, hogy több vonatot is lekéstünk. Már későre járt amikor a vasutasok megsajnáltak minket és felraktak az utolsó vonatra. Féltettek nehogy fenyítéssel kezdjük a katona életet. A nagy rátartással megjelölt 20 óra helyett valamikor éjjel érkeztünk a laktanyába. Megérkezés előtt Szolnokon is betértünk a Restibe bemutatkozni, hogy később törzsvendégként fogadhassanak.

A laktanyában nem volt igazán baráti a fogadtatás. Mivel, igencsak "fáradtak" voltunk és látszott is rajtunk, egy-kettő túlestünk a kötelező procedúrán. Adategyeztetés, ruhaosztás, vetkőzés, tetvetlenítés, civil ruha zsákba, megcímezve (jó lett a címzés, mert anyámék megkapták), lószérum beadás, vacsora (már inkább reggeli volt), lefekvés.

Nem sok idő telt el a lefekvés után, már ébresztő volt. Ezután jöttünk rá, hogy megjegyeztek minket. Ahelyett, hogy pátyolgattak volna az erősen másnaposságunk miatt, komoly feladatokat kaptunk, többnyire takarítással összefüggőt. Ekkor tanultam meg mi az a motoros fóka.

Folyosót kellett felmosnom. Találtam felmosórongyot, vödröt, felmosó fát. Mindezt összeszedve kezdtem meg a munkát, tüntetőleg fütyörészve. Mikor lehajoltam a vödörhöz a rongyot kimosni akkor meg a feláramló gyomortartalommal küszködve. Már egész jól beindult a munka folyamat, amikor üvöltést hallok: -Katonaaa, ne kormolja össze a frissen meszelt falat! Néztem kire és miért ordítanak. -Magának beszélek! -Nekem??? Tiszta vízzel mosok, gyakran öblítem a rongyot, kormot meg télen láttam utoljára. Kiderült a felmosófa volt a motor és az "kormolt". Térden csúszva kellett folytatni. Elment a kedvem a fütyörészéstől.

Így indult a katonalétem az akkori elit alakulatnál.

Különleges felderítő lettem.