Amikor már a nyitást önmagunk végezzük (nem bekötött, nem fogott nyitóernyős) nevezzük kézi nyitású ugrásnak.

Több mint 1 hónap után újra alkalmam nyílt ugrani. Már nagyon vártam. Hozzászoksz az adrenalin nevű droghoz és sokáig elmarad, az komoly elvonás.

Üzemnap előtti napon sajnos a munkám igencsak hosszúra nyúlt. Annyira, hogy beleszaladt az üzem napja hajnalába. 2-kor lefeküdtem 5-kor keltem, hogy időben odaérjek a kb. 100 km-re lévő repülőtérre. Fájt a fejem, fáradt voltam, nem igazán éreztem jól magam. Többször is átfutott az agyamon, hogy ma nem ugrom.

Megérkezett az oktatóm, bemutatott egy új tanulójának, aki már előrébb jár mint én. Kicsit irigykedtem, de ilyen az élet. Szimpatikus srác.

Eljött az első felszállás ideje. Már kézi következett volna, de az oktatóm javasolta, hogy elsőre ugorjak fogott nyitóernyővel és utána a kézi, de feltétlenül csináljak egy nyitás imitációt.  Minden frankón sikerült.

Elérkezett a következő ugrás. Az első kézi! Kicsit tartottam tőle, hiszen itt már teljesen magamra vagyok hagyva. Sokat gyakoroltuk a földön, de odafenn minden más. Mégis tudtam, hogy megoldom, megcsinálom. Kiugrottam, szinte abban a pillanatban elborultam. 5 másodperc és nyitni kell, de addig ki is kell igazítani a testemet stabil zuhanó helyzetbe. Sikerült! Letelt a zuhanási idő, nyitnom kell, ahogy mindezt kigondoltam, újra kiborultam a helyzetemből. Nem volt időm, megfogtam a nyitóernyőt, kidobtam és rendesen nyílt az ernyő, ha nem is volt jó a testhelyzetem, akkor sem fordultam bele a nyílásba. Célra repülés közben nem sok utasítást kaptam. Frankó földetérés volt, kissé messze a célkereszttől.

Oktatóm készített felvételt a kiugrásról, zuhanásról, nyitásról, földetérésről. Ezeket kielemeztük, feltártuk mit hibáztam, hogyan kell jól csinálni.

3. ugrás. Gépelhagyás jól sikerült. Látom, hogy az oktatóm utánam ugrik. Egymással szemben zuhanunk. Testhelyzetem stabil, meg sem billenek. 5 másodperc után nyitok. Benyúlok a nyitóernyőért, kidobom és még mindig stabilan hason zuhanok. Oktatóm int, hogy oké és tapsol. Mindezt látom. Érzem a nyitóernyőt ahogy belekap a levegő, kirántja a zárótüskét, kiemeli a konténert, amiben az ernyő van, lefűződnek a zsinórok, megfeszülnek, belobban az ernyő és egy finom rántással már minden oké. Fantasztikus volt. örülök, de itt a következő feladat. Célra repülés, földetérés. Van rádiókapcsolat, de nem kapok utasítást. Csinálom amit kell. Közel a célkereszthez, kissé későn kilebegtetve, de biztonságosan földetérek.

Eddig ez volt a legjobb ugrásom. Oktatóm is megdicsér és egy másik gyakorlott ejtőernyős is. Azt mondja, hogy kezdőtől ilyet még nem látott.

Tudom, hogy nem lesz minden ugrásom ilyen jól sikerült, de ráéreztem. Bizonyítottam magamnak, hogy képes vagyok jól csinálni.

Mára ennyi volt. Minőségi drogot fogyasztottam.