Fiatal koromban gyakran álmodtam a repülésről. Ha repülőgépet hallottam azonnal kiszaladtam, tátott szájjal néztem, ahogy átvonult felettem.

Űrhajós akartam lenni és pilóta.

Imádtam Ikarosz történetét. Elképzeltem én is, hogy úgy repülök. Repülni akartam szabadon, nem egy eszközbe bezárva.

Függővé váltam még mielőtt fogyasztani kezdtem volna a drogot.

Elhatároztam, hogy ejtőernyőzni fogok.

Akkor még volt MHSZ, de nem volt internet. Nem ismertem ki magam a falunk közelében lévő nagyvárosban, csak annyit tudtam, hogy egyszer egy kirándulás alkalmával a villamosról, egy épületen táblát láttam: MHSZ Repülő Klub.

Leérettségiztem, betöltöttem a 18. évet. Önállóvá váltam! Beutaztam a nagyvárosba és elindultam gyalog a villamos sínek mellett. Gondoltam így rátalálok a Repülő Klubra. Már kezdtem feladni, de jó pár kilométer séta után meglett. Persze nem volt ott senki. Nem adtam fel. Egy óra múlva újra ott voltam. Senki. Újabb óra. Senki. Újabb óra. Már éhes is vagyok, elfáradtam, gondoltam visszajövök egy másik napon, de akkor jött valaki saját kulccsal és bement az épületbe. Én utána. Így kezdődött minden.

Ősszel kb. 20-an újoncok elkezdtük az elméleti oktatást és a tornatermi fizikai felkészítést.

Tanultunk az időjárásról, aerodinamikáról, ejtőernyőzés történetéről, az ejtőernyő felépítéséről, stb. Fizikai felkészítésen futottunk, fociztunk, ugráltunk, ernyőt hajtogattunk. Észre sem vettük és összerázódtunk, barátságok alakultak.

Eltelt az ősz, tél, kitavaszodott és egy vizsgán számot adtunk elméleti és fizikai felkészültségünkről. Alkalmassá váltunk az első ejtőernyős ugrás végrehajtására. Tábor szerveződött az ország másik felén több száz kilométerre lakóhelyünktől a sorköteles ejtőernyősök részére.

Elutaztunk. Mindannyian epedve vártuk a drog első adagját. Féltünk tőle, hiszen csak a beszámolókból ismertük a hatását. De a félelmet legyőzte a kíváncsiság. Repülsz tőle, úgy érzed tiéd a világ, mindenki felett vagy, mámorító érzés, uralod a fellegeket, olyanra vagy képes amire csak néhány ember.

Eljött a pillanat amikor beléd nyomják az első adagot. Félsz tőle nagyon. Arra gondolsz miért is vágytál erre annyira. Lenézel és látod magad alatt a határtalan mélységet. Félsz, nagyon félsz! Ugrás! Kiesel, ugrani nem mersz. Szétárad a drog az ereidben, felviszi az adrenalin szintet. Zuhansz és pánikolsz! Mi lesz? Kellett ez neked? Már mindegy. Egy rántás és minden megváltozik. Lebegsz. Közelít feléd a föld, de lassan. Tudod, hogy ez már túlélhető. Már kellemes minden, jó érzés, repülsz, ura vagy a fellegeknek, szabad vagy, körülötted a végtelen tér. Meglátod a bajtársaidat, barátaidat, felszabadultan üvöltötök egymásnak. Eszedbe sem jut mit tanultál, hogyan és hová irányítsd magadat. Boldog vagy és kész! Valahol a hatalmas repülőtéren földet érsz, összecsomagolod az ernyődet és cipeled a hajtogató területre. Még mindig úgy érzed, hogy a föld felett jársz.

Lassan kimegy a drog hatása. Tudod, hogy függő lettél. Újra és újra át kell élni a mámort.