Elérkezett az újabb adag napja.

Időjárás tökéletesnek mutatkozik az előrejelzés alapján. Oktatómmal korábbi időpontot beszéltünk meg, hogy az elmaradt adminisztrációt is rendezzük.

Az idő csodálatos, az ejtőernyősök viszont nem szeretnek korán kelni. Míg várunk, sikerül egy tavalyi kezdővel, ismerkednem az ernyő hajtogatásával. Minden másképp van mint régen. Persze az ernyő is egészen más rendszerű mint amikkel korábban ugrottam.

Izgulok. Várom a lehetőséget az ugrásra. Az elmúlt héten, magamban, ezerszer kielemeztem az előző ugrásomat. Tudom hol rontottam el. Tudom, hogyan kell jól csinálni. Már csak merni kell.

Felszerelni! Jön az utasítás. Végre! Felszerelve, még egyszer elgyakoroljuk a kiugrást a gépből.

Most negyedik ugró leszek, Örülök neki, legalább látom a többieket.

Én következek. Beállok az ajtóba. Jelzem, hogy készen vagyok. Emelkedik az adrenalin szint. Ugrás! Kiugrom. Látom az elszálló repülőt, nézem a gépajtót, visszanézek az oktatómra, és már nyílik is az ernyő. Tudom, hogy most jól sikerült. Az ajtóban állva megszűnt a para. Csak a feladatra koncentráltam és csináltam amit kell. Fantasztikus érzés! Nagyon várom már az első kézi kioldásos ugrást.

Az ernyő szépen nyílt. Kipróbáltam a teljes fékezéses fordulókat. Baromi jó. Mint a láncos körhinta a búcsúban. Jöttek az utasítások a rádión. Jobbra, balra, tartsd meg, húzd. És megint a föld. És megint a föld felett jártam. Nagyon-nagyon elégedett voltam.

Hajtogatás. Most egy profi hajtogat. Figyeltem, igyekszem ellesni tőle is mindent. Meg akarom tanulni. Szükségem lesz rá.

Sajnos az idő megváltozott. Várunk hogyan alakul. Talán lesz még valami, még egy ugrás. Felkerültem a listára. A pilóta szól, hogy még egy felszállás, de siessünk, mert bármikor változhat az idő. Az oktatóm kiment a szélmérővel, De, nagy erejű befúvásokat mér. Én és a fia nem ugorhatunk. Csalódott vagyok, én bevállaltam volna, de meg sem kérdezett. Elfogadom a döntését.

Az "öregek" felszerelnek. Sóvárogva nézek rájuk. Majd én is közéjük kerülök, valamikor. De már nem is mennek a géphez. Lefújták! Nem alkalmas az idő. Egy baleset senkinek sem hiányzik. A gépet is betoljuk a hangárba, egyébként is szervizelésre szorul.

Így telt ez a napom. Most amikor írom e sorokat még mindig az előző nap hatása alatt vagyok. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ejtőernyőzhetek, hogy olyan egészségi állapotban vagyok 58 évesen, hogy csinálhatom ezt a sportot. És a legnagyobb hála a feleségemé aki mindig biztat, aki mellettem áll, aki minden ugrásomat aggódva és büszkén figyeli.