A címben van egy kis csúsztatás. Az oktatóm most nem ér rá, így erre a napra átadott egy kedves hölgynek. Őt is már korábbról ismerem hiszen ő és a párja hajtogatja az ernyőmet. Amikor van egy kis ideje akkor még tanítgat is a hajtogatásra.

Nehezen indul a nap. Az idő nagyon kedvező, de itt mindenki lusta! Úgy csinálnak mintha nem azért lennének itt, hogy ejtőernyőzzenek. Kb. 11 órakor száll fel az első gép, amelyben még nem vagyok benne. Van időm figyelni a földetéréseket, hiszen nekem legtöbbször ezzel van bajom. Mindig odavágom magam. A föld meg kemény. Vagy korán, vagy későn csinálom a kilebegtetést.

Második felszállásnál már én is a gépen vagyok. 1500 méter. Kiugrás nagyon jó. Megvan a stabil. Nyitás kb. 5 másodperc után, a testhelyzet nagyon jó, nem fordulok el nyitás közben. Az ernyő prímán nyílik. Ezzel még ez az első ugrásom. Érzem, hogy igencsak gyors, az előzőhöz képest. Élvezem vele a repülést. Mint eddig szinte mindig megint magasan indítom az iskolakört. Magasan vagyok, amikor elkezdem a célra repülést. Jóval túlrepülöm a célkeresztet. Hamar lebegtetek és tisztességgel odaba... om magam a földhöz. Most is kemény. Félvállas bukfenccel vezetem le az esést, így csúszok a hátamon néhány métert és belefordulok a zsinórokba is. Felpattanok, hogy lássák nincs semmi bajom. Szerencse, hogy jó csontozattal áldott meg a sors. Már több csontomnak is el kellett volna törni. Itthon láttam, hogy a vállamon tisztes zúzódás nyoma látszik.

Következő felszállásból kimaradok. Megint van lehetőségem a profikat figyelni. Papó, egy idősebb ejtőernyős olyan finoman ér földet, mintha a küszöbről lépne le. Mondom is neki, hogy nagyon irigylem ezért a profizmusért. Ő biztat. - Neked is fog menni, csak sok – sok gyakorlás és még néhányszor bizony érezni fogod a föld keménységét.

A befordult, kifordult, össze gabajodott ernyőmet négyen bogozzuk ki.

Eljött a következő ugrás pillanata. 3000 méter. Feladat: kiugrás, stabil, fordulás jobbra, balra, csúsztatás elintés, nyitás 1500 méteren. Közben rendszeresen magasság ellenőrzés. Kiugrom, rögtön megvan a stabil. Indítom az egyik fordulót, sikerül. Másik, kb. ¾ fordulatnál kiborulok, hol a földet, hol az eget látom. Kezem lábam kalimpál. Talán még egy jól kivitelezett Cukaharát is csináltam, és a magyar vándor is megvolt ló nélkül. Erősen homorítok, újra megvan a stabil. Magasság ellenőrzés, 1600 méter, nyugisan elintek, nyitok. Az ernyő rendben nyílik. Élvezem egy kicsit a repülést. Jobbra, balra forgok, átejtésig fékezek, próbálgatom, mit tud ez az ernyő. Jóval alacsonyabban indítom az iskolakört, mint eddig. Kirepülök egy kukoricás felé mielőtt a célra fordulnék. Félek, be sem érek a repülőtérre. Legfeljebb szedek néhány cső kukoricát. De minden jól alakul. Közeledik a célkereszt és már látom, hogy a közelébe érkezem. Már úgy érzem fékezni kellene, de még várok egy gondolatnyit és húzom a féket. Nagyon szalad a föld alattam, ebből megint egy hatalmas perecélés lesz. Megáll az ernyő és kb. 20 cm-ről finoman lelépek. Ilyen jól még soha sem sikerült. Sajnálom, hogy Papó nem látta, büszke lenne rám.

Mára ez a két adag drog jutott.

Minden ejtőernyőzéssel töltött nap után megköszönöm a sorsnak, hogy minderre lehetőséget kaptam. Tudom, hogy a sorsunkat mi irányítjuk, de ez nekem akkor is igazán nagy ajándék.